Péter második levele

1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak az igazsága által: 2 Kegyelem és békesség áradjon rátok bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében.

Az elhívottak elkötelezettsége

3 Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott, 4 amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve azt a romlottságot, amely a kívánság miatt van a világban. 5 Éppen ezért minden igyekezettel azon legyetek, hogy a ti hitetekhez bőségesen adjatok még erényt, az erényhez ismeretet, 6 az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz türelmet, a türelemhez kegyességet, 7 a kegyességhez testvériességet, a testvériességhez szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek sem tétlenek, sem gyümölcstelenek a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. 9 Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról. 10 Azért, testvéreim, igyekezzetek még inkább megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztatásotokat, mert ha ezeket teszitek, soha nem buktok el. 11 Mert így gazdagon megadatik nektek a bemenetel a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

A prófétai szó biztos

12 Azért mindenkor emlékeztetni foglak titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. 13 De amíg ebben a porsátorban vagyok, helyesnek tartom, hogy emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. 14 Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátramat, ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem. 15 De igyekszem, hogy halálom után is mindenkor megemlékezzetek ezekről. 16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk nagyságának. 17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy a felséges dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, 18 akkor ezt a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. 19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben. 20 Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írásban egy prófécia sem származik saját magyarázatból, 21 mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől indíttatva szóltak.