Felszabadultunk a törvény alól

7 Avagy nem tudjátok, testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg él? 2 Mert a férjes asszonyt a törvény a férjéhez köti, amíg él a férj, de ha meghal a férj, az asszony feloldást nyer a férj törvénye alól. 3 Ha férje életében más férfié lesz, az házasságtörésnek számít, ha azonban meghal a férje, nem köti a törvény, úgyhogy nem lesz házasságtörő, ha más férfié lesz. 4 Éppígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak. 6 Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek∆ újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában.

A törvény, a bűn és a halál

7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd. 8 De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn. 9 Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn, 10 én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett. 11 Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa. 12 De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó. 13 Akkor hát a jó halálomra lett nekem? Semmiképpen! De azért, hogy a bűn bűn mivolta nyilvánvaló legyen, a jó által a halált munkálja, hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétekké legyen.

A belső ember harca

14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki∆, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek. 15 Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó. 17 Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. 18 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. 21 Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt. 24 Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.