Példázat a hamis bíróról és
az özvegyasszonyról
18 Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni. 2 Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4 A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem. 6 Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró? 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Példabeszéd a farizeusról és a vámszedőről
9 Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta: 10 Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem. 13 A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
A kisgyermekek megáldása
(Mt 19,13–15; Mk 10,13–16)
15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket. 16 De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
A gazdag ifjú (Mt 19,16–30; Mk 10,17–31)
18 Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem? 19 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat! 21 Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 22 Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem! 23 Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24 Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor? 27 Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
A tanítványok jutalma
(Mt 19,27–30; Mk 10,28–31)
28 Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! 29 Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
Jézus harmadszor jelzi halálát és
feltámadását (Mt 20,17–19; Mk 10,32–34)
31 Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak. 32 Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik, 33 majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad. 34 Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.
A jerikói vak meggyógyítása
(Mt 20,29–34; Mk 10,46–52)
35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. 36 Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az? 37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38 Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! 39 Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 40 Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle: 41 Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak! 42 És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged! 43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.