Dávid elhozza a szövetség ládáját Kirjat-Jeárimból

13 Dávid tanácsot tartott az ezredek és századok fejeivel és valamennyi vezérrel, 2 majd azt mondta Izráel egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van, küldjünk üzenetet mindenfelé testvéreinkhez, akik otthon maradtak Izráel minden tartományában, és velük együtt a papokhoz és lévitákhoz, városaik és földjeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk. 3 És hozzuk ide mihozzánk Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. 4 Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez a dolog az egész nép előtt.

5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy Isten ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból. 6 Fölvonult tehát Dávid és vele egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, amely Júdában van, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbok között ülő Úrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül hívták. 7 Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából. Uzzá és Ahjó vezette a szekeret. 8 Dávid pedig és az egész Izráel táncolt Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cintányérokkal és kürtökkel. 9 Mikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök. 10 Ezért fölgerjedt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, s meghalt ott, az Isten színe előtt. 11 Akkor Dávid igen megdöbbent, hogy az Úr ilyen csapással sújtotta Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Perec-Uzzának nevezik. 12 Azon a napon Dávid félni kezdett Istentől, és ezt mondta: Hogy merjem bevinni magamhoz Isten ládáját?! 13 Ezért Dávid nem magához vitette be a ládát Dávid városába, hanem a gáti Óbéd-Edóm házában helyezte el. 14 Isten ládája három hónapig Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában volt, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét, amije volt.