Bírák könyve

Debóra és Bárák magasztaló éneke

5 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:

2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben;

hogy a nép önként fölkelt:

áldjátok az Urat!

3 Halljátok meg, királyok,

figyeljetek, fejedelmek!

Én, én az Úrnak éneket mondok,

dicséretet zengek az Úrnak, Izráel Istenének.

4 Uram, amikor Széírből kijöttél,

amikor Edóm mezejéről kivonultál:

rengett a föld, csepegett az ég,

a fellegek is vizet árasztottak.

5 A hegyek megrendültek az Úr színe előtt,

még a Sínai is, az Úrnak, Izráel Istenének színe előtt.

6 Samgarnak, Anát fiának napjaiban,

Jáél idejében kihaltak voltak az utak,

és az útra kelők tekervényes ösvényekre tértek.

7 Elpusztultak a bekerítetlen helységek Izráelben, teljesen elpusztultak,*

amíg én, Debóra, föl nem keltem,

föl nem keltem Izráel anyjaként.

8 Új isteneket választottak,

és akkor harc támadt a kapuk előtt;*

ám pajzs és dárda nem volt látható

a negyvenezernél Izráelben.

9 Szívem azoké, akik parancsolnak Izráelben,

azoké, akik a nép közül önként ajánlkoztak.

Áldjátok az Urat!

10 Akik fehér szamarakon nyargaltok,

akik szőnyegeken ültök,

és akik úton vagytok: mind énekeljetek!

11 A vizet osztók hangja az itatóvályúnál,*

az beszéli el az Úr igaz tetteit,

Izráel falvai iránti igazságát.

Így vonult a kapukhoz az Úr népe!

12 Serkenj föl, serkenj föl, Debóra!

Serkenj föl, serkenj föl, mondj éneket!

Kelj föl, Bárák,

és fogd a foglyaidat, Abínóam fia!

13 Akkor lejött a dicső maradék,

az Úr népe lejött hozzám, a hatalmasok ellen.*

14 Efraimból lejöttek azok, akiknek a gyökere Amálékban van:

utánad Benjámin, a te népeddel együtt.

Mákírból jöttek a vezérek

és Zebulonból a vezéri pálcát hordozók,

15 Issakár fejedelme, a Debórával tartók,

és mind Issakár, mind Bárák a völgybe rohantak követőikkel.

Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak.

16 Miért maradtál mégis ülve a karámok között?

Hogy hallgasd, amint a nyájnak furulyáznak?

Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak!

17 Gileád a Jordánon túl maradt.

Hát Dán miért időzik hajóinál?

Ásér ülve nyugszik a tenger partján.

18 De Zebulon, a halálra elszánt lelkű nép,

meg Naftáli is a mezőség magaslatain!*

19 Királyok jöttek és harcoltak;

akkor harcoltak a Kánaán királyai

Taanaknál, Megiddó vizénél,

de egy darab ezüstöt sem szerezhettek.

20 A mennyből harcoltak a csillagok,

pályájukról harcoltak Siserával!

21 A Kísón patakja elsodorta őket,

az ősi patak, Kísón patakja!

Végy erőt, én lelkem!

22 Akkor csattogtak a lovak patái

a vágtatásban, amikor vágtattak paripáik.

23 Átkozzátok Mérózt, mondta az Úr angyala,

átkozva átkozzátok lakóit!

Mert nem jöttek az Úr segítségére,

az Úr segítségére harcosai közé.

24 De minden asszonynál áldottabb Jáél,

a kéni Heber felesége,

minden sátorban lakó nőnél áldottabb legyen.

25 Vizet kértek tőle, s ő tejet adott,

díszes csészében tejszínt hozott.

26 Baljával a sátorcövekért,

jobbjával pedig a munkások pörölyéért nyúlt.

Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét,

összetörte, átfúrta halántékát.

27 Lába elé roskadt, elesett, elterült;

lába elé roskadt, elesett.

Ahol leroskadt, ott vágódott el élettelenül.

28 Kinézett az ablakon, és jajgatott

Sisera anyja a rostély mögül:

Miért késik megjönni harci szekere?

Kocsigördülése hol késlekedik?

29 Legbölcsebb udvari asszonyai válaszoltak neki,

ő meg egyre csak magában ismételgette szavait:

30 Talán zsákmányra leltek, és most azon osztozkodnak?

Egy-két rabnő is jut minden férfinak,

a festett kelmék Sisera zsákmányai lesznek,

a tarka szövetek, tarkán hímzett öltözetek,

egy színes kendő, két tarka ruha

jut a nyakukba zsákmányul.*

31 Így vesszen el minden ellenséged, Uram!

De akik szeretnek téged, tündököljenek,

mint a kelő nap a maga erejében!

És megnyugodott a föld negyven esztendeig.